A táncosok reagálnak a szöveg és zene rezdüléseire, finomságaira. Semmi sem megtervezett, a mozgás improvizatív. Ugyanis mind a szövegre, mind a képi világra jellemző a szabad áramlás, a – korlátoktól mentes, de önmagától kialakuló – belső rendszer. A vizes papíron szaladó ecsetből kioldódó színek, formák szintén váratlanok, meglepőek. A kikerülhetetlen emberi irányítástól nem mentesek, mégis vannak az anyagnak önálló útjai. Eredendő improvizációk ezek. Az elhangzó szöveg műfaja verspróza. Felidézi az avantgard és a posztmodern irodalmi hagyományokat. Líraisága, tiszta képi víziói, leírásai különösen alkalmassá teszik a vizualizációra. A szavak ugyanúgy áramlanak, folynak a fülünkbe, ahogy az akvarell kúszik a papír rostjai közé. A videók kísérletek. De „tudod, az élet szerintem kísérlet. Össze kell rakni az összetört képet.” (Sziámi) A verspróza mozdulattá válik, a mozdulat képpé, a festmény textúrává. A zenei aláfestés pedig szinte úsztatja a kompozíciót, amiben két alak táncol. A mozgásuk lassanként festői világot épít; a test és az akvarell vonalak mozgó festménnyé szövődnek. A szöveg és a zene pedig együttesen húz egy újabb réteget a vizuális képre. A hangsúlyok váltakoznak, a rétegek alkalmanként kiúsznak, majd újrarakódnak. A kisfilm mozgó festményként rajzolja és táncolja el a verspróza esszenciáját. A videó megtekinthető a Hetes busszal jöttem című kiállításon. (2012.06.12)
Szöveg: Szabó Imola Julianna (Elfolyó ég című verspróza) Hang: Palman Zsuzsi Zene: Hideyuki Hashimoto Tánc: Palman Kitti, Szabó Imola Julianna Festés: Palman Zsuzsi Videó: Kroli, Palman Zsuzsi, Szabó Imola Julianna
